Mosakszik a cica egy bokor tövében.
Napozna egy szürke kutyus az udvarnak szélében,
de a Nap már nincs ereje teljében,
így a kutyus csak reménykedhet a Nap melegében.
Mivel tiszta már a cicabunda teljes egészen,
a macska már tovább andalog az ősz gyenge fényében.
A fáradt Nap bágyadt fénnyel hűvösödőben
változik még sötétebbé az őszi ...
Napozna egy szürke kutyus az udvarnak szélében,
de a Nap már nincs ereje teljében,
így a kutyus csak reménykedhet a Nap melegében.
Mivel tiszta már a cicabunda teljes egészen,
a macska már tovább andalog az ősz gyenge fényében.
A fáradt Nap bágyadt fénnyel hűvösödőben
változik még sötétebbé az őszi ...
Olvasták: 532
Az Ön versének a helye...
Kézcsókom az anyukádnak,
(át ne add!)
hogy egy ilyen pompás képet
közread:
Kempingszéken, kisgatyában
egy Apolló kuporog,
bronz testének göndör bája,
arca , minden porcikája,
szemöldöke, szempillája
egy tepsibe hunyorog.
A tepsiben szépreményű
kiterített áldozatok,
ínycsiklandó olajfényű
pirosrasült húsdarabok.
...
Olvasták: 722
Megy a vonat,fut a vonat árkon-hegyen át megy a vonat zakatol meg nem áll. Kicsi vonat,kicsi vonat vajon merre lehet útja hol áll meg ...
Olvasták: 1165
Egy hely hol születtem, az én hazám
Itt ahol nincs semmi csak magány.
Volt idő mikor még hittünk benne,
De rá jöttünk ez a média szennye.
Szülőföldem mi lett véled?
Nem érhetsz így ér véget!
Hová tűntek az emberekből a főerények?
Hit, remény, becsület ezek mind elégtek.
Az utcára kilépve attól kell féljek,
Sötétben ...
Itt ahol nincs semmi csak magány.
Volt idő mikor még hittünk benne,
De rá jöttünk ez a média szennye.
Szülőföldem mi lett véled?
Nem érhetsz így ér véget!
Hová tűntek az emberekből a főerények?
Hit, remény, becsület ezek mind elégtek.
Az utcára kilépve attól kell féljek,
Sötétben ...
Olvasták: 583
Emlékeink úgy kötődnek hozzánk,
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
ahonnét
elindultam,
zsebemben csörgő ...
mint árnyék a kő mögé: észrevétlenül.
Az otthon sziluettjét
én is magamban hordozom: arcomba
karcolta az idő az arcukat,
s karomban övék a mozdulat...
A szem sarkában
-egy cseppben-
elfér az egész gyermekkor:
a ház, a kert, a rét,
ahonnét
elindultam,
zsebemben csörgő ...
Olvasták: 719
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Nyugalom járja át lelkem, ha ott járhat.
Falai ölelnek, ringatnak az ágyak,
Friss fű illata leng, dalok rám találnak.
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Nagy kert közepébe, elbújva, magának.
Bokrok alatt virág, fákon madárfészek,
Alattuk sétálva boldogságot érzek.
Álmodtam ...
Nyugalom járja át lelkem, ha ott járhat.
Falai ölelnek, ringatnak az ágyak,
Friss fű illata leng, dalok rám találnak.
Álmodtam magamnak falun egy kis házat,
Nagy kert közepébe, elbújva, magának.
Bokrok alatt virág, fákon madárfészek,
Alattuk sétálva boldogságot érzek.
Álmodtam ...
Olvasták: 780