Pharao, Élet, örök Nagyúr!
Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -
Bocsáss, ha szava átokba fúl.
Örök piramis-bábelt rakunk,
Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,
S italod vérünk, mámorunk.
Jaj, érte csak én káromollak,
Bús proletárod, - ó nyomorult Élet!
Mások vígan vasárnapoznak.
De nem bánom, víg vígan ...
Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -
Bocsáss, ha szava átokba fúl.
Örök piramis-bábelt rakunk,
Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,
S italod vérünk, mámorunk.
Jaj, érte csak én káromollak,
Bús proletárod, - ó nyomorult Élet!
Mások vígan vasárnapoznak.
De nem bánom, víg vígan ...
Olvasták: 500
Élet,
Az Ön versének a helye...
Eveztem én az élet kék taván.
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám
S de furcsa állat a magános ember,
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,
Csak messziről tár kapzsi karokat.)
A víz pihent s gondoltam nagy kevélyet
(Avar királyfi volt a gondolat):
Pihen alattam a ...
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám
S de furcsa állat a magános ember,
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,
Csak messziről tár kapzsi karokat.)
A víz pihent s gondoltam nagy kevélyet
(Avar királyfi volt a gondolat):
Pihen alattam a ...
Olvasták: 515
Élet,
Friss daloló szerelemmel
elodbe
Vonszolom ifjú szívem s
Kacagok-
Öltsd a karomba, hej,öltsd a
Karod,
S hagyd a kezed a kezembe
örökre
elodbe
Vonszolom ifjú szívem s
Kacagok-
Öltsd a karomba, hej,öltsd a
Karod,
S hagyd a kezed a kezembe
örökre
Olvasták: 603
Friss daloló szerelemmel
elodbe
Vonszolom ifjú szívem s
Kacagok-
Öltsd a karomba, hej,öltsd a
Karod,
S hagyd a kezed a kezembe
örökre
elodbe
Vonszolom ifjú szívem s
Kacagok-
Öltsd a karomba, hej,öltsd a
Karod,
S hagyd a kezed a kezembe
örökre
Olvasták: 560
Szeress nagyon, hogyan, tudod
Te jól azt,
Mint Nap a havat, amit magába
olvaszt.
Te jól azt,
Mint Nap a havat, amit magába
olvaszt.
Olvasták: 625
1. Hexaméterek
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép ...
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép ...
Olvasták: 719