A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban…

Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

De nála van és ő borítja életre fekete leplet,
Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.

Az életben ...

Az őszi vízióról versben, tankában, apevában és 10 szavasokban írt a szerzőpáros…

Szembejött egy esernyővel, és előre köszönt a pap,
Sötét párnáján, elbújva fekszik le, az elmenő nap.
*
Fák, jelképei
Lettek az elmúlásnak…
Erő is pusztul.

Tar
Ágak
A szélben
Hajladoznak -
Estnek ujjai.
*
Az ősz esője, hideg és ...

Hétköznapi pszichológia…

Az élet ködében a szemafort sem látni,
Az életvonat zakatol, a köd színorgia.
Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni!
És
Sínpár is lehet törött, mert már ócska…

Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni…

Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc

Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. – Kustra Ferenc

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában…

Kegyelem csak néz…
Körben, enyész már minden.
Múlás is múlik…
Fekete rózsa nyílik,
Halál csokrába illik.
*
Kegyelemnek itt
Már nincsen semmi dolga.
Múlás, múltba vész!
A vég köpenybe burkolt,
Sötét szíveken hurkolt.
*
Kegyelem leül,
Lehet, megint elkésett?
Utólag… ...

Az időjárás szimfóniája…

Nyári illatok
A lanyhuló napfényben.
Csillaghullások.

Érzem illatát... enyhe szellő fújja rám,
A forró nyár gyorsan magával vitte ám.
Hullócsillag láttán sírásra görbül szám.
*
Az ősz, rozsdás már,
Illatok, elporladtak.
Deres hajnalok.

Ősz pompázik igazi színkavalkádban,
Deres a pirkadat, ...