A magyart évszázadok óta a sors veri,
Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi.
Már a sors sem akarja, hogy egy nemzet legyen?
Átkozott ellenség, megszakadtok… ez lészen.

Nekünk mindig tűzön- vízen át kell gázolni
És a célt, ezt végrehajtva tudjuk elérni.
Ha hagyják, csaló, hazug fele barátaink,
Kik mindig úgy tűnnek föl, mint bősz ...

Versben és európai stílusú haikuban

Vénségemre, felismerést tettem,
És már talán, kicsit bölcs is lettem.
Emberek, sem nem szépek, se nem jók,
De, ha kell bárkivel jó-pofizok.

Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg,
Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg...
Már csak lassan zakatoló az életvonatom,
Az utazó homokóra... pereg ...

Hazánk sorsa borzalmas!
Hol vörös katonacsizmák taposnak,
Hol a tőke és bankok szorongatnak.

Hazánk sorsa elképesztő!
Mindig várjuk; a messiás megjelenik,
Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik.

Hazánk sorsa állandó!
Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk.
Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk.

Vecsés, 2004, szeptember ...

II. Világháborúban: bevetés a Földközi tengeren…

A Földközi tengeren régebben őr-járatozó
U-311 számú tengeralattjáró
Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. Nagyon is gyakorlott volt.
Látcsövében meglátta a közeledő flottaköteléket… annak a végzet volt!

A hadműveleti naplóbeli bejegyzés,
Teljesen hiteles és ez maga ...

A hatalmon lévő kevély urak,
Mint a középkori nagy várurak…
Ezen urak engem eltipornak,
A lelkemen végig gyalogolnak…

Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett,
Nem fogadnak be, de mért, mi végett?
A nagy tűznek ma már csak hamva van,
Már nincsen semmi jó a sorsomban.

Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc

Csak:

Napfényt várok, de jégeső hullik…
A remény még él… lassan elmúlik.
Ernyőm van, de szél kifordította…
Sors eddig csak rossz arcát mutatta…

Ha már:

Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz,
És már nem eszik kígyót a mongúz,
Ha már a szív igazából nem húz,
Ez akkor már csak hétköznapi „blúz”…

Vecsés, ...