Az elmúlást veresben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros

A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég,
Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még…
A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr,
Kutakodás közben a saját magányom gyötör….

Már nem táplál életet,
Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt.
*
Ismerem az ...

Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban…

Fény kikandikál
A hajnali felhőkből.
Sugara, villog.

Arcomon vesztegel, enyhén melenget,
Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget.
*
Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat.
Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat.
Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem ...

Ahogy nincs soha lelke az időnek,
Hódolnék, ama perverz élvezetnek,
Hogy a pillantásomat tövig döfném,
Háta közepébe, nem erőlködvén.

A pechről szólok, e sátánfajzatról,
Kit, már ki kéne rúgni a világból,
Mert nem hagy békén, szelleme tobzódik
És nem ereszt, fog és csak erőlködik.

És a vihar, tovább dühöng, zakatol,
A hullámok ...

Az aratás körüli időkről, tankában írt a szerzőpáros…

Búzatábla, mint
A tenger, úgy hullámzik!
Kalász is szédül.
Izzad a fény, csepereg,
Búzaszemen megremeg.
*
Recsegő, száraz
Dülöngélés már, érés.
Kalász is roppan!
Játszik a szél, simogat,
Rendezi a sorokat.
*
Kaszások fenik
Acélokat. Élt reá.
Kalász, ...

Téma meditáció, filozofálva…

Mire vár lélek?
Ha tudná mire, de nem!
Majd, minden eljő…
*
Vár, mélázva nézegeti az alant elterülő völgyet…
Vár mélázva, egy silbak elülső várfalnál, lát egy hölgyet…
Vár mélázva, az idő, megszemlélné eljövő jövőket…
*
Vár-e még élet?
Él-e még perc jövője?
Idő, csak ...

A bíboros alkonyatról, haiku csokor, eredeti Baso féle stílusban…

Bíbor horizont
Festi be a tófelszínt.
Lassú sötétség…
*
Este, bronzszínű
Leplet húz magára ég.
Sötét láthatár…
*
Megnyúl árnyékok,
Bíbor színűek lettek.
Fent felhőtlenség.
*
Bíbor csendesség,
Hosszan, mélán, felettünk!
Rohanó alkony…
* ...