Ki nem bucsuzik el, itt marad.
Maradó jelenlétéből erő fakad.
Van, ki elmegy, és nem jő vissza,
Lehet, csak azért, mert nincsen útja vissza.
*
Jövő várása,
Ülő hírnöke a jónak!
Vihart támasztó!

Vecsés, 2003. augusztus 16. – Kustra Ferenc

A látszat és a tény…
Mint a sötét és fény!
Lehetnek édes testvérek,
De, még szembe is mehetnek…

A látszat, mondhat jót és oly' rosszat,
De ha nem figyelsz, jól elkábíthat!
A tény lehet jó és oly' rossz,
De járhatsz úgy, mint Ikarosz.

Ha jó a hajó, úszik és szárnyal, akár indulhatunk
Nagy vizeken, folyón, és nagy homokhegyen ...

Olybá lettem, mint melankolikus denevér,
Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér.
Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul,
Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul.

Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia?
Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia.

Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér.
Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, ...

Könnyező, haldokló csillagok,
Mondjátok, hogy óh… én ki vagyok?
Csak hulló csillag a kék égben
Vagy törmelék a semmiségben?

Vágtatnék én harci szekéren…
Csak álmodok hosszan és mélyen,
De nincs lovam, nincs is szekerem,
Csak nagyon vágyódik a lelkem.

Szárnyalnék, mit sas a kék égben,
Halásznék, mint sirály a vízben.
Tortát ...

Meditálás a létezésről… Versben és európai stílusú haikuban…

Mondják, hogy az öregember, nem vénember!
De már sokféle betegségek kínozzák, fáradt.
Igen lecsökkent már az élete… Meder
Amiben haladt, már nem találja a holtágat.
*
Fiatalon, juj,
De szép az élet! Múlik…
Sok bolondozás…
*
Nyugdíjasnak az éhkopp az élete, ...

A hőség itt kóricál előttünk az utcán, szerintem, be fog mászni a kerítésen…
Itt aztán majd lerohan, átölel, csókolgat, mosolyog, izzadtan és nagyon szőrösen…

A papucsomban már csúszik a lábam, ott az izzadtság uszoda,
Beszól a hőség, a fa alatt van némi árnyék, gyerünk, kússz oda.

Szememet csípi a belefolyt izzadtság sós leve.
Gatyóba ...