Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…

Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a tej.
*
Álmosító ...

Karaván, karaván, óh, te tevekaraván…
A sivatag homokjában vonul, sétálván.
Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar
Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar.

A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép,
Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép.
Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok,
Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez ...

Versben és európai stílusú haikuban…

A magas égen
Szikrázva süt, napocska!
Alkony közeleg.
*
Már az álmaim sem az enyémek,
A semmiben vésznek, elenyésznek.
Ezzel minek rontsam meg életem,
Ha jól látom, már ez lett a fékem.
*
Csend, nyikorogva
Beáll saját helyére.
Beesteledett.

Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc

Aki a múltjában véglegesen elmerült, csak azt fürkészi,
Az azt mutatja, hogy jövőben nem hisz, azt nincs kedve fürkészni.
Nem kívánhat jobb jövőt, aki nem hisz benne,
Kinek a jelene és múltja, nem istene...

Láttad-e már az éjben, hogy a sok sötét szín veled csak játszik?
Azt meg tán’ tudod-e, hogy ez a kavalkád, veled csalókázik?
A jövő ...

A mában élni,
Múltat tisztelni...
A jelenben megélni
a jövőt elképzelni...

Rendes, napi feladatok ezek,
Nem csak magunkra húzott ál-mezek,
Mert ezek nélkül, hogy lehetne élet?
Ha nem így élünk, mivé lesz az élet?

Vecsés, 2013. május 14. – Kustra Ferenc

Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő,
Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő!
Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban,
Álmos szemem is kipattant e pillanatban...

Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl,
Csak néztem, kijöttem az ébredésemből...
Remélem az új napom is szép színes lesz,
Lelkem is bokrokkal együtt virágos ...