Az élet maga egy vízió… versben is és haikuban is…

A végtelenből
Kivágott körcikk vagyok.
Álmaim, vadak.
*
Lelkem... fekete mélységek csöndes temetője…
Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre
A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve…
*
Békésen várok,
Láthatatlan sötétben.
Izgalom-fényben.

Vecsés, 2014. április ...

A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben hitünkben elmerülünk.

Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.

A nap már bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már, ...

A nyarat, TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…

Csendbe beburkoló
Az éj-alkonyati tájék.
Takaró már sötét.
Tiltakozom a vágy ellen,
Nem engedem, hogy temessen.
*
Alkonyodó a nap,
Elmegy, meleget itt hagyja.
Állat is árnyékban.
A föld porába lehúzzon,
Feszes lelkem összezúzom.
*
Poros a levegő,
Meleg és karcoló ...

Az erdőtűzről, haikuban…

Forró erdőtűz
Tombolva pusztít mindent.
Életek vége…
*
Forró erdőtűz,
Elérte, erdészházat!
Mentség már nincsen.
*
Forró erdőtűz
Kis tó partjáig hatolt!
Víz, nevetve néz…
*
Forró erdőtűz…
Őspark rész, vadregényes.
Több kis zuhatag.
*
Forró erdőtűz,
Kisállatokat ...

Endrének
hívták aki tegnap elment

hársfák virágoztak
a búcsúhelyen

édes illatuk
maga volt az élet

a beszéd arról szólt
mi a szeretet

amikor
a Korinthoszi
levélből idézett

magam is zengő érc
voltam akkor
s pengő cimbalom

Engem ne
égessetek meg
nem akarom

a feltámadást
szeretném ...

Megtréfált a sors,
Életem túl sós.
A sótartó feneketlen,
Az életem élhetetlen.

Lehet váltani,
Só nélkül élni.
Akkor mi lesz az étellel
Vagy alkudjak az élettel?

Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc