Versben és európai stílusú haikuban.

Csak a földet nézem,
Közben orra esem,
Elbotlottam egy tehéntrágyában,
Elhasaltam e genyó világban…
*
Földet nézhet vak...
Lesütött szem, vakká tesz...
Vaksinak sem jó!

Vecsés, 2015. január 26. – Kustra Ferenc

Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
Csak végre a szerencse lenne rokon.
Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret,
Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet.

Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová,
Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá.
Elintézni nem is tudok semmit se,
Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se.

Átmennék én már, és talán ...

Lélegzünk? Tudatos, ez nem jelent semmit nekünk...
Elakad lélegzetünk? E pillanat kell nekünk!
Lélegezni folyamatosan kell,
De a „nagy pillanat” ritkán jön el.
Járj csak Te nyitott szemmel a világban,
Meglásd, lesz részed pillanat-csodákban...

Vecsés, 2013. március 24. – Kustra Ferenc

Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap - rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek mellette én büszkén.
Gyógyítgat, imád a tisztesség,
nem ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Holdvilág szűkül,
Hajnal már ébredezik.
Kisiklott élet…
*
Vezérállat is lehettem volna,
Csak szarvatlan kos vagyok.
A sorsom… ám másként gondolta,
Csak a rabszolgám vagyok.
*
Megfáradtál és
Homlokod már ráncos lett!
Torz halál-mosoly.

Vecsés, 2002. október 6. – Kustra ...

Az életem rubensi,
Pedig vágyam gyermeki…
Csak kérnék egy életet
Hogy felejtsem félelmet…
Ne legyen több rettegés,
Élet lehet, tán mesés…

Bármit megtennék, ezért…
De, az élet félreért...

Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc