Versben és európai stílusú haikuban…

Légy múltba, kérlek,
Vágjál utat a résnek,
Bűnöd oldozom…

*.

Jó lenne tán', talán mégis,
Ha nagyon akarná ég is,
Végre boldoguljak én is.

*

Múltad gyökered.
Gyökér nélkül fa nincsen.
Jövő: lombozat!

Vecsés, 2014. november 20. – Kustra Ferenc

Borostás arcú házak
vigyorognak rám
az éjszakában

hűvös ablak szemeik
zavarosan integetnek
a csönd utcáit járom

s a sarkon
tolvaj bánat les rám
hogy dorongjával
eltaláljon

egyedül vagyok
félek , megkeresem
a csillagokat
s fütyörészek…

Három szolgálati kutya, köszi, jól van,
Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van.
Etetem őket, igyekszem, és jól tartom,
Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom.

No, de nem is ezt akartam elmesélni,
Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri.
Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél,
Közelembe sem mer jönni, tán' rossznak vél.

Hosszú ...

1.

Füvekkel, fákkal mérem magam
csak ezért nem vagyok hontalan
csak ezért nem vagyok árva
angyalok majd
sárga
trombitát fújva
visznek messze
egy másvilágra

2.
Zápor
Zápor
Zuhogó
Villámok
Között állok
Ökölnyi cseppek
Esnek
Tisztára mosnak
Összevernek

3.
Kellene már egy új szerelem
lánggal ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....

Kéménybe jajong az április
hideg, bolondos, víg szele.
Tavaszt álmodva sírdogál
a szürke ég együtt vele.
Ágak közt jajong az április
szirmot cibáló bús szele.
Napfényt álmodva fuvoláz
száz kismadár együtt vele.