Zörög a lét,mindenütt haraszt.
Múltunk gyökerein tengődve,
remegő lélekkel vergődve
várjuk a megújuló tavaszt.

Állunk egy helyben bambán nézve.
Inogó térdünk rogyadozva
próbál sorsunknak meghajolva
élni,pedig öntözni kéne.

Szomjazó jelen,száraz jövő.
Ez kell nekünk mondd,de mi végre?
Vérünk már,mint hó fehérsége
föld ...

Kullogok, vérvörös tenyér izzad,
lüktet, törzsemből kinőve
lóbálom, pró-bálom.
Tik-tak, lassú haláltánc
szántja a lapot, mázsás
rúdja alig vakkant hatot.
Hat perc az élet,
még egy és végem,
már érkezem is vissza,
s e lény vérfröccsömet
issza. Piros, tiszta
tócsa oson talpam alá.
Nem talp alá való,
alkalma nem ...

Szorong ás és stressz
életünk velejárója?
Ez soha sem lesz,
hiszen a halál útitársa!

Elmerengek az éjben.
Míly érdekesek a falon a fények.
Merengek, csak merengek,
majd lassú, könnyű álomba szenderedek.

A nappal alakjai álmomban előjönnek.
Körülöttem vanna, élnek,
majd a hajnal hasadtával átlényegülnek
és egy új nap részévé lesznek.

.

Jóanyám általában megsejtette,

sőt óvatos ember lévén, észlelte

is néha a rá leselkedő veszélyt,

s próbálta dolgai következményét
...

Négy középkorú lelkész üldögél

egy padon, élvezik a napsütést.

- Nos, ha már ilyen jól együtt vagyunk -

szólal meg az egyik pap - ragadjuk



meg az alkalmat, a dolgainkról

beszélgessünk, de a gondjainkról

sem feledkezzünk meg. Mindannyian

bólogatnak. - Kezdem, mind az, ami



nyomja lelkemet: ...