Téli hajnal csikorog,
már a gondolat is fagyott
tárgyként zörög a fejemben.
Eddig dolgoztam.
Nem nekem, ám másnak sürgős -
nekem csak megélhetés -,
másnak lesz érdem.
Ám a betűk már összemosódnak
szemüvegemen,
valamit aludnom is kell.
Úgy tűnik, öregszem...

Hallgatom, ahogy párnámon
meggyűrődik a csend,
nem jön álom...
Az elmúlt nap dülöngélő
dominóit fejemben
egyre rakosgatom.
Van, ahol összeáll a rend,
ám van, ahol ingatag,
újra borul...
feledés, röpke nyugalom
miért nem szegődik
hű társamul?
Mennyire képlékeny,
zajos minden s csak egy
láncszem vagyok...
elvárni ...

Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek,
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami-bármi!-potenciális érték-
Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak: marakodva ...

Deres, fagyos hideg télben
kutyus sétál kinn, a kertben.
Bogár Ő, a szomszéd kutya,
a mi kertünket is Ő vigyázza!

Szaglászik erre, aztán arra,
szemlélődik jobbra, balra
és a feladatát elvégezve
megy haza, a szomszéd kertbe.

Mindig örülünk a jöttének,
a házunk, kertünk örzőjének!
Biztonságunkat szavatolja
Bogár, a ...

A titok:
A titok.
Ami hangtalanul
Kopog,
Zajtalanul
Lődörög-
Mint szívedben a vér,
Vagy messzire érő keze:
Az ütőér,
Parttalanul
Dübörög,
Bebújik minden résbe,
S hangtalanul
Kapaszkodik
Egy borotvaéles
Késbe...

Dohányos ember, aki
még egy utolsót szív, pedig már körmére égett.
Aztán a hamutartóba nyomja, mi elfogyott: az élet,
de keze máris a zsebben kotorász, keres,
egy fél csomagra lel, mint jól képzett zsebes,
lelke megnyugszik, máris arra vágyik:
de jó lesz amikor rágyújt, az első slukkra áhít.

Dohányos ember, aki
az életet, a halát ...