Hogy menjek haza hozzád
a szabadsággal,
ha egy szót se szólok,
úgyis megkérdeznéd: na, mi bánt?

Azt mondtam \' kell egy kis idő\'
pedig volt Idő,
hiszen van, hiszen minden ami van
az Idő.

Hogy menjek haza
szárnyaló árnyékkal,
úgyis megkérdeznéd: mi a frász?

Azt mondtam: \'kell a magány\',
pedig már elég volt
irtózni a daccal,
bőrömre égett a nyár.

Hazudtam: idő, magány,
árnyék szárnyalásban,
kisírt szemmel, borostásan,
hogy menjek haza hozzád,
pillékkel, mázsásan.