Vers a kaprnaumi századosról és az útszélén nyíló pipitérről
Olyan korban születtem, éltem
És valószínűleg halni fogok,
Amikor az emberek nagyobb hányada
Az út szélére sodrodva toporog.
Menne ő szegény, előre,
De nem tud, nem lehet:
Mert mást mondanak a hatalmasok,
És mást a lelkiismeret!
És hite is volna-ha el nem lopják,
Ő volna ama százados,
Aki tudta, az Úr meggyógyítja
Beteg szolgáját,ha alázatos,
És telve szíve hittel és bizalommal-
De ma nincs sem hit, sem bizalom,
Minden ember -egyes ember:
Nincs közösség, társadalom.
Egy-egy atom, egy-egy ember
Mint út szélén a pipitér-
Magában nyílik, magának nyílik-
S az élete is ennyit ér...
És valószínűleg halni fogok,
Amikor az emberek nagyobb hányada
Az út szélére sodrodva toporog.
Menne ő szegény, előre,
De nem tud, nem lehet:
Mert mást mondanak a hatalmasok,
És mást a lelkiismeret!
És hite is volna-ha el nem lopják,
Ő volna ama százados,
Aki tudta, az Úr meggyógyítja
Beteg szolgáját,ha alázatos,
És telve szíve hittel és bizalommal-
De ma nincs sem hit, sem bizalom,
Minden ember -egyes ember:
Nincs közösség, társadalom.
Egy-egy atom, egy-egy ember
Mint út szélén a pipitér-
Magában nyílik, magának nyílik-
S az élete is ennyit ér...