Szerelem, szerelem,
Édes gerjedelem.
Hogy' s miért, mint a virág
Teremsz a szívemen?

Mint jó mag jó földben
Szépen kicsírázol,
Az áldott napfénytől
Megnősz s kivirágzol...

Aztán a virágod
Lészen a világom:
Minden áldott reggel
Szintúgy megcsodálom.

Mikor aztán eljön
Komor ősz, meg tél is:
Egy elszáradt virág
Vígasztal meg mégis!

Az mondja, üzeni
A szívnek, léleknek:
Jön tavasz, s ideje
Lesz a szerelemnek!