Mikor Jónás látta, látva,
Hogy felesleges volt minden dumája,
A megfeddett népség tovább tivornyázott,
Süket dumáján nagyot hahotázott-
Amikor éreztették, tudatták vele:
Itt nincs mit keresni, itt nincsen helye!

Akkor Jónás, tudva tudván,
Hogy ez a népség el fogja tiporni durván,
Kérlelni kezdte Istent: helyezné őt másik korba:
Amikor szavainak lesz gyümölcse, bokra.
Gondolta Isten: na megállj, te próféta,
Áthelyezlek téged egy olyan helyre, korba,
Hogy azt aztán megemlegeted!
S igy lőn, szegény próféta
Került a huszonegyedik századba
Magyar földre, Magyarországra.

Lett része: árulás, mocskolódás, moslék,
Tengernyi nyomor, mi másik szóval jólét-
Majd elájult, de maradt a konzekvencia:
Prófétának nem kell panaszkodnia!