Pókháló-fátyolba szövi lelkemet az időm…
Tűröm, mert gondoltam, talán van még elég időm,
A nagy kérdés fenn áll, és az, az, hogy a múltról, hogy érzek,
Lehet fénytelen, kifakult, de… halovány emlékképek?

Elgondolkoztam és ennek szárnyán repül a képzeletem,
Előbányászom magamból az összes régi emlékképem…
Gondoltam, sok még az én ...

Mint kiszáradt, száraz föld,
mely epekedve az esőt várja,
úgy szomjúhozik lelkem az írásra.
Fejemben keringőt jár gondolatok hada,
örömtől, bánattól megrészegülve
készteti kezemet a toll felvételére.
Szívem igaz húrján megpendülve,
lelkem szárnyán repülve lesz kerek -
egész, fejemben minden egyes gondolat.
Magasba repítő pillekönnyű ...

A Nap ki-kikacsint a felhők közül
erre a gyönyörű, csendes vidékre
és a látványnak oly nagyon örül,
hogy melegét küldi le földünkre.

Minden szinte felragyog, hisz vége már a télnek.
A növények feléledve bimbóznak.
A természet a téli nyugalomból felébred,
mert már tavaszi, meleg szelek fújnak.

Halász István
Rózsavölgy, 2018. ...

Hétköznapi pszichológia…

Egész életemben igyekeztem előre, pozitívan hittem,
De, így öregen már kiderült, csak otthon zsákoltam...
Engem, pedig sok atrocitás ért, soha el nem hagyott hű hitem
S
Mégis, csak álmodott, virtuális volt hosszú utam...

De kérdés, mi a pozitivitás? Vajon az, amit diktált hitem?

Vecsés, 2017. június 20. – ...

Ki sikereit fennen emlegeti,
De közben szerencséjét nem említi,
Az jól becsapja a hallgatóságát,
Sötétbe burkolja a mondandóját.

Egy jó adag szerencse mindenhez kell
És akkor leszünk tele sikerekkel.
Az életünk már csak ilyen, nincs más út,
Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút.

Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc

Elveszett lelkem ,
a mélységben keresem.
Lelkemből falatozó,
sötétben várakozó vad démon.
Oh te szörnyűség ,
te kárhozott könyörtelenség.
Mond mit tettem ,
hogy ezt érdemlem?
Szívemben tátongó üreg,
fájdalmat elfedő üveg.
Miért? Miért?
Kínzott lelkem mély veremben ,
lüktető fájdalom az eremben.
Tűnj el és oldozz fel.
Fél ...