Út a fénybe

Ki életében több rosszat cselekedett,
a gonosz felé többször kerekedett,
mint amit életében még jóvá tehetett,
csupán ennyi, többet nem lehetett.

Ám mégis a végső elbírálásnál,
nem került előrébb senki másnál.
Hiába a kétségbeesett vesszőfutás,
bűneit nem válthatja ki más.

Át kellett élnie mi ...

Az őrület keskeny határán táncolva,
jó és rossz tettek következményei között,
a gonosz szemöldökét megráncolva,
fáradt lábamra mindig vasgolyót kötött.

Bárhogyan is próbáltam magammal húzni,
bármit is tettem mindig emlékeztetett,
bárhogyan is próbáltam darabokra zúzni,
nem változtathatok azon mi elrendeltetett.

Egyre csak ...

Egy érzés megpihen a vállamon,
súlyos terheket helyez el a hátamon,
egy magányos gondolat rám tör hirtelen,
nem maradt már mellettem senki sem.

Az idő szürke megkopott fátylát rám teríti,
a magány szívemet hatalmába keríti,
egy fáradt kiégett gondolat megpihen,
nem vár már rám senki sem.

Térdem megremeg a súlyos terhek ...

Ártók és álnokok ideje lelketekbe ássatok,
én vagyok a fény azért, hogy lássatok,
hogy megértsétek végre célotok hasztalan,
a gyengék mellé állunk, bánatuk nem vigasztalan.

Ti akik az évek alatt csak ártottatok,
ti akik nap mint nap csak bántottatok.
Nézzétek mivé is váltam miattatok!
Ártó démonaim kik rajtam ...

Azt hittem könnyebben fog majd menni,
azt, hogy mindig lesz majd valamit tenni...
Ami talán eltereli figyelmemet egy kissé,
bár tudtam az érzést nem teheti semmisé.

Nem értem meg, hogy téged nem érdekel,
hogy szavaim már többé soha nem érhet el...
Most életem talán legnehezebb időszakában,
egyedül ülök az üres, magányos ...

Az olajfinomító árnyékában hétköznapjait élve,
ahol a fekete arany a megélhetést az életet jelenti,
kicsit belefásulva már talán mindig jobbat remélve,
mindennapi anyagi hátterét meg csak így teremti.

Gyenge nőként egy férfiak által uralt szakmában,
megfürödve nap mint nap a fekete arany iszapjában,
élet és halál közt kúszva, nyirkos, ...