A mohák, zúzmók illatát
már kiszagoltam a földből.
Mohón szürcsölve mint a gyerek,
mikor langyos tejet hörböl.

Most következnek a színek.
Az ég, és a vizek kékje.
Mert lehet, hogy játszol velem
és csak bebújtál mögéje.

Ott rejtőzködöl: színben szín,
ragyogsz valahol fényesen.
Vársz. S én fáradhatatlanul
átkelek érted az életen.