Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban végre,
de éreztem mindjárt itt is a vége!
Rózsáidat lepréselve elteszem félre
csókjaidat, ölelésed nem feledem még se!
Nem tudom meddig tart szerelmem,
de nagyon soká ahogy magam ismerem!
Saját magam voltam az ellenségem,
butaságommal szétromboltam reményem!
Bocsánatot nem várhatok már soha,
ítélkezéshez szivedben érzéseidnek
van joga!
Bocsáss meg kérlek, megbűnhödtem mindenért,
tudom szívedből kiöltem a szeretetet
mindezért!
Nem akartam érzéseid tönkre tenni,
a múltat nem lehet elfeledni!
Remélem egyszer megenyhül még a szíved,
akkor még ici-pici helyet kérek!
Érzéseid tudom neked is voltak,
de a haragot, önfejűséget teszed
inkább elém!
Fogod-e másnak mondani Huncutka,
mert én biztos nem, hogy Majmocska!
Lecsukom a szemem és itt látlak megint,
kinyitom és rájövök ez csak önsanyargató kín!
Tiszta szívből kivánom megtaláld a párod,
hátha boldogság-szeretet vár ott!
Hidd el minden hibámmal, de imádlak,
arcomon most lepergő könnyekkel
visszavárlak!