Könnycepp gördul arcokon,
Távol, s messze vagytok már nagyon!
Könnyáztatta virág és koszorú sírotokon,
Soha nem múlik el az én bánatom.

Mindig gondolni fogok rátok míg élek,
Nem feledem szerető szívetek.
Velünk lesz majd jóságos lelketek,
Erre gondolok, s talán majd boldogan élhetek.

Szerető szívetek nem dobog már velünk,
Nem lehetünk már csak az emlékeinkben együtt.
Hiányoztok már most is nagyon,
Nem volt még soha ily szomorú karácsony!