Szabad szél vígan szárnyal a széles Hortobágy felett
erővel magával sodorva sok letört ágat, levelet,
szilaj táncra kérve az erdősávok komor fáit,
a pásztorok, csikósok sok vihart látott állatait,
majd mint aki semmiben nem ismer határt,
borzolja fel a vizek habjait,
s ha eléri a határaiban folyó szeszélyes Tiszának partjait,
de az éppen most már nem hajlandó átvenni gyilkos rohamát.

Így tehát erejét kiadva,
gyenge szellővé átváltoztatva
a tájat most már csak legyezgeti.
Így múlt el a haragja neki!