A szemüveg mögött látni a tájat.
Eltorzítja a mezőt, erdőt, falvat.
Üvegek repedései látszódnak a sziken.
Mint hajós lapátol gyors vizen.

A bőr is ráncosabb, fokozatosan rohad.
Az emberi fajnak egyre halad a kora.
Zöld lemenő lassan vörössé vál,
Mint a paraszt búzát össze-vissza hány.

Nap lement, sugara elhalt,
Szurok színe burkolja be a földet.
Az mberek menekülnének bár,
Világnak végére nem mehetnek már!