Fekete levelű fák völgyében,
Túl a hegyeken,
Köztem, s egy angyal között
Igaz szerelem van életben.

Egy hófehér angyalt
Szeretek oly régen,
Azelőtt szebbet sosem láttam
A messzi kék égen.

Ő is szeret engem,
Sokat ölelem őt,
Csókja az én gyógyszerem,
Mely lehozza a felhőt.

Jaj, de fájdalom!
Egymásé nem lehetünk soha,
Hisz ő angyal, én ember…
Keserves kínok sora!

A kettőnk szerelme a legszebb,
Önmagában lángol,
Testünk egybeforrása az égiek tiltása,
Ránk hozza az átkot.

Maradunk hát így együtt,
Egymás szenvedő párja,
S egyszer a beteljesülés lesz majd
Mindkettőnk halála.