Ha egyszer majd találkozunk,
nézni fogjuk egymást!
A gondolatok nem formálódnak szavakká,
ott lesznek a levegőben a ki nem mondott
érzések.
Szerelmünk gyönyöre, átka a fájó sóvárgás múltja,
bosszúnk ezernyi módja.
S mégis a vágyakozás tölti be a
lelkünk.
Én, az ég kékjébe öltöztetlek,
tenyerembe gyűjtöm szemed sugarát,
hajadnak fényével símogatom
ajkadnak helyét arcomon.
A fájdalom öröme boldoggá tesz,
mert minden perc az volt.
Lassan elmegyünk egymás mellett,
te kékben, én fényben!
S a teljes megsemmisülés bíborában
egyesülünk.