Emlékszem mikor még kicsi voltam,
Milyen szépnek tűnt a világ.
Kedves emberek vettek körül, akik
Soha nem csaptak volna be.
Amint fölcseperedtem rájöttem, hogy
Nem könnyű az élet.
Ijesztő felnőtt szemmel mennyire más is a világ.
Senkiben nem lehet megbízni,
Még a legjobb barátodnak sem szabad mindent elhinned,
Hiszen később rájössz, hogy ő is becsapott.
Mindenki a saját problémájával van elfoglalva,
És nem veszik észre, hogy ez a Föld
Egyszer széthullik a sok gyűlölettől és mogorvaságtól!
Nem figyelünk egymásra, mert
Azt tartjuk fontosnak, hogy mi tudjunk érvényesülni.
Meddig lehet még ezt csinálni?
Szerintem nem sokáig!
Vegyünk észre másokat is!
Ne legyünk önzőek!
És, hogy ne hulljon szét ez a Föld:
Ne a PÉNZ legyen az első a életünkben, hanem a
BARÁTSÁG, és a legfontosabb a
SZERETET!