Hétköznapi pszichológia…

Egy embert, akit erdei hajléktalanná tett az élet,
Már, nem igazán érdekli semmi.
A sors ilyen kegyetlen volt hozzá, neki biz' ez a véglet!
És
Mit veszíthet? Ezek a láncai...

Mindig, folyton a nyomában járt a végzete, a balvégzet!

Vecsés, 2017. június 10. – Kustra Ferenc

A koszos abroszon, koszosak a poharak,
Koszos a padló is, ott tangliznak darazsak.
Csillagok is farok nélkül hullnak az égbe,
Sokáig voltak, fájón tűnnek messzeségbe!

Kitakarítani már minek
Nézem, érdemtelen... nincs kinek!

Leltem egy érdekes vasdarabot, része, de, minek?
Hiányzik tán' a füle egy lyukas, rozsdás bilinek...

Vecsés, 2017. ...

Giling-galang... bim-bam…
Szinte cseng a lélekharang.
Bim-bam… giling-galang...

Ki húzza kötelet?
Minek? Lélek nem ad jelet,
Végleg üresedett...?

Lélekharang most már
Örökre halk, néma marad...
Csendes lélekharang…

Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt, Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a ...

Születéskor az ember ajándékot kap,
Az élet és a halál közé ráadást,
Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap
Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást.

Ebből az egészből, csak egyetlen igaz;
Vissza kell adni, ha eljött már az idő,
És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz,
Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő.

Az enyém elvetélt, ...

Hétköznapi pszichológia…

Látszólag asszimilálódik az ember,
Mert, ezt akarják hinni a többiek.
Lélekbe persze, hogy… ilyet nem mer,
S
Piszkálják a többiek, a fenegyerekek.

A sors majd, úgyis közbeszól, bekever.

Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc

Ahogy nincs soha lelke az időnek,
Hódolnék, ama perverz élvezetnek,
Hogy a pillantásomat tövig döfném,
Háta közepébe, nem erőlködvén.

A pechről szólok, e sátánfajzatról,
Kit, már ki kéne rúgni a világból,
Mert nem hagy békén, szelleme tobzódik
És nem ereszt, fog és csak erőlködik.

És a vihar, tovább dühöng, zakatol,
A hullámok ...