Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.

Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden érzéketlen,
a csöppnyi jóságot ...

Tegnap elküldtem, albérlőmet, a Csendet,
mert nem tartotta be a házirendet.
Ma új lakóm van a Zaj.

Ajjaj!


Szeged,2012. február 17.

Megértettem mennyit érek!
Életedből mennyit kérek!
Mozgásom már nem volt rendes
1955 májusában szemed miattam volt könnyes!

Nem úgy mozgott egyik lábam, egyik kezem,
Ahogy kívántátok születésem.
Hiába adtad bal kezembe a labdát,
Csak rátettem bal tenyerem összes ujját,

Nem fogtam meg, nem szorítottam,
Még csak nem is ...

Most egy időre,
tollam leteszem.
Menedékem ajtajára,
tolom reteszem.
Az ablakomat is becsuktam,
meg a szívemet.
Ha újra nyitott leszek,
majd hozok nektek kincseket.
Addig a télből egy kis emléket ellopok.

S’ a párnám alá szép, nagy jégcsapot rakok.

Szeged,2012. február 18.

Nem kell már nekem többé a színek
Kavalkádja.
Csak feketét hordok kis kalyibámba.
Ha jöttedet nem hallom,
Tavasz szerelmes színeit nem hordom.
Maradok szürkén árnyék,
S hordok gyászként feketét.
Ha mindez Világ nem elég,

Elbújtat egy csendes menedék.


Szeged,2012. február 15.

Tél van. Csupaszon dideregnek a fák.
Szürkésfekete törzsükre tapadnak a hó koronák.
Sűrű hópelyhek szitálódnak földre,
A szánkózó gyermekek nagy-nagy örömére.

Az Auchan előtt állok.
Egy koldus turkál az Auchan szemetében,
Ahogy ijedten rám néz, könny csillan a szemében.
Szégyenkezve ballagok a bejárat felé,
Az Auchan dúsgazdag ...