Vannak emberek kik csak előre néznek,
kik haladnak görcsösen csak egy célnak élnek,
ők igazán boldogok soha nem lesznek,
monoton hétköznapjaik végtelenébe vesznek.

Ám vagyunk kik inkább kerülőutakon,
haladunk és néha kötetlen szabadon,
hagyjuk, hogy szél sodorja életünk,
mindaddig amíg így jó nekünk.

Mi kik megállunk ...

Csupán fekszel az ágyadban és nézed,
ahogyan elmúlik az élet lassan, csendesen,
tehetetlen bámulsz magad elé, tudni véled,
hogy nem élhetsz már hétköznapi békében rendesen.

Depressziós álmatlan éjszakáidért magad hibáztatod,
úgy érzed vége. De az ki mentálisan gyenge,
nem bűnös hanem áldozat, ha nem érted hiába várhatod,
megtévedt ...

Olykor

Olykor mikor vállamat nyomja az élet súlya, a világ gondja,
mikor kezem senki nem fogja, el senki nem mondja:
Miért ilyen az élet? Álmainkat a hétköznapok zúzzák szét,
monoton tejfehér ködfátyollal borított ketrecbe zárt lét.

Olyankor mikor rám telepszik az érzés,
felgyülemlik bennem megannyi gyötrelmes kérdés,
olyankor ...

Olyankor

Olyankor mikor-e világ fájdalma rám borul,
lefekszem a partra hol egy farönk úszik a vízen,
mellette egy gém halászik némán a csend megszorul,
a vad világ érintetlen békéjére találtam itten.

Az üde illatos avarban pihenve hanyatt fekszem,
mellettem törékeny ibolyákat kecsesen táncoltat a szél,
nyugalom járja át lassan ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...

(A szocializmusból kapitalizmusba való átmenet 1989-1999)

Az emberek vályúba szórják a moslékot.
Kocognak elébe szürcsölni a disznók!
Ilyenkor egymást kitúrva bökdösik,
A többség azonban kínlódva eltűnik!

A DÉMOSZ KRATIA is valami ilyen!
Az ESZMÉNY, mint élelem, végre hát megterem!
Egyformán éljenzi gazdag és szegény,
A ...