Tizenöt éves vagyok,
És teljesen zavarodott.
Csapdába ejtett egy sor csalódás
Tizenöt éves vagyok
És először vallom az igazságot:
Nincs szeretet, csak imádás.

Engem semmi nem érdekel már,
Kócos hajam az égnek áll.
Rám tört megint a fásultság,
Hogy mennyire nehéz a világ.

Kedvem lenne egy álomhoz,
Nagyon közel a ...

Mikor léptem utoljára virágos réten?
Mikor veszik azt észre ,hogy én éltem?
Mikor látnak engem embert ölni mikor?
Mikor meghalok mindenki sárba tipor!

Tudom én, hogy nem így kéne lennie!
Nem kéne életem egyesek szerint álomvilágban élni.
De nem fogok én íly emberek közt élni!
Elmegyek és a valóságot hátrahagyom ,
Emlékeim táborában ...

Sötét felhők gyűlnek felettem,
Látványuk borongós hangulatot kelt bennem.
Nem értem miért bántanak,
Ha semmi rosszat nem tettem hát hagyjanak.

Szurkálódás bökdösődés minden szó,
Olyan ez mint egy befordított sündisznó.
Küzdök hogy e helyzet változzon,
a fekete felhőkön valaki áthozzon.

Lepattog a szó mint az ólom ...

Kinézek a tájat figyelve merengek,
Nem látok mást csak puszta hegyeket.
Ezeket pedig álmaim szelik át,
Nem állíthat ezek elé senki akadályt.

Az égről a hideg kiált le a földre,
A reggeli köd ülepszik meg egy kietlen völgybe.
Némán néz csak az egész világ,
A mezőre vetik árnyukat a repülő vadlibák.

Ők is szárnyalnak a ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...

Nehéz az élet, ha ekképpen éled!
Nehéz, mert a Te sorsod,
Melyet már a születésed pillanata meghatároz,
Előre elrendeltetett, genetikailag elrendezett.

Másra vágynál, más sorsot kívánnál?
Hiába, mert nem teheted!
A Te sorsod leszületésedkor elrendeltetett,
Lelked ebbe a testbe költözött bele.

Esetleg tévedett, célt tévesztett ...