Emlékszem mikor azt mondtad, mi
Lenne, ha Mi ketten
Elmennénk egy Somelier tanfolyamra,
Ami Neked is oly nagyon tetszett?

Emlékszem, hogy szerettél
Volna főiskolára, egyetemre járni,
De nem maradt már rá időd!
Mert a munkád, a családod nagyon lekötött.

Emlékszem, hogy Thaiföldre mentél volna,
A lányod 16. szülinapján,
Hogy világot lássatok,
Hogy lelkileg-szellemileg gazdagodjatok.

Emlékszem, hogy évek óta azt tervezted,
Elutazol egyedül, önmagadban,
S bejárod El Camino zarándokútját,
Egy éven át is akár, gyalogosan, hátizsákkal.

De mindez már a múlté csupán,
Nem maradt más, mint az emlék,
Az emlékezés, de addig jó, míg
Van mire, s ezáltal kire emlékezni.