Lassan egy éve már, hogy nem hallom hangodat,
Mely oly kedves, megnyugtató volt számomra.
Szelíd szavaid szeretettől vezérelve
Terelgettek az élet bonyolult ösvényein.

Lassan egy éve már, hogy nem vagy velem,
Hogy nem foghatom a kezed
Nem ölelhetlek, nem érinthetlek
Téged soha többé már.

Lassan egy éve már annak a napnak,
Amikor úgy döntöttél jobb, ha mész.
Mész, el abból a világból
Mi körülvett Téged akkor.

Lassan egy éve már, hogy eltávoztál.
Emlékeid, illatod, könyveid, ruháid
Maradtak itt csupán e Földön.
S persze gyermekeid, kikben lelked-szellemed
Darabjainak lenyomata örökké él tovább.

Lassan egy éve már, hogy csodás
Személyed elszunnyadt hát,
Hogy Angyallá vált, elszállt.
S nem tudta már megnyerni fizikai tested
Felett e kegyetlen, nehéz csatát.

Lassan egy éve már, hogy csendben,
Békében, szeretetben, otthonodban,
Szeretteid karjaiban elaludtál.
Álmodj hát! Jó éjszakát! Jó utazást!
Viszlát!