Nekem miért kellett itt maradnom-e Földön?
Ki és miért gondolta úgy, jó ha maradok?
A választ tudom: szeretett Édesanyám,
Ki nem él már, kit oly fiatalon
Elragadott az otromba betegség, mely
Népbetegség ma már.

Miért a sors furcsa fintora, hogy ki
Megmentett engem életem hajnalán,
Már nem lehet velem majd életem alkonyán.
Miért lett úgy, hogy felnőhetek, felnőtt legyek?
S ő csak akkor lehetett beteg.

Vissza próbáltam adni, mit ő adott régen
A végtelen élni akarást, a küzdést a betegséggel
Szemben, a mindenáron győzni tudást!
Hogy sikerült-e? Részben biztosan, de a kór
Erősebb és rafináltabb volt már akkor,
S szörnyen elhatalmasodott.

Hogy bánom-e mit átéltünk így együtt?
Egy cseppet sem, féltett-dédelgetett kincsként
Őrzőm szívemben minden átélt percét, míg vele lehetettem.
Csodás volt, s még is olyan érzés,
Mely tán igaz se volt, oly gyorsan elmúlt.
Ezt szánta nekem a kegyetlen sors.