A fény dohányfüstöt dob elém,
poros ablak napsugárról álmodik,
egy sértődött toll
önmagát kattogtatja,
a szőnyegen foltokban áll
tengernyi kiöntött gondolat,
- minden értem kiált -
a rúzs hisztérikába csap,
fésűm fogai közt ragadt álmokat
pók szövi,
-kaján vigyor képén-
függönyön árnyak kapaszkodnak
vagy kihipózott álmok lógnak?…
- minden értem kiált -
polcon porosodó könyvek tapintásért
könyörögnek,
illattalan mécses illúziót éget
- minden értem kiált -

De nem hallom…
örvény várrom tetején állok
s rámsötétül a mennyezet.