Remény
Telnek napjaim, melyek számomra oly sivár fehér lapok egy óriási könyvben.
Szép, hófehér lapok, melyek másoknak gyönyörű, de énnekem üres.
Üres, míg mással meg nem oszthatom e lelket mely enyém, csak is enyém.
Meg nem alkuvó lélek az enyém, mely szeretne szeretni.
Büszke lélek, túlon túl büszke meg nem alkuvó lélek.
Önfejű, de nagyon szeretni tudó, mely várja mesterét, aki beköti e könyvet, hogy teljes legyen és időtlen időkig boldog.
Hogy nagylelkű és elégedett legyen... és boldog.
Egy szerelmes lélek... és boldog.
Eljön e szerető angyal biztosan tudom.
Eljön, csak várat. De én várom.
Hát jöjj, én tiéd vagyok...
Szép, hófehér lapok, melyek másoknak gyönyörű, de énnekem üres.
Üres, míg mással meg nem oszthatom e lelket mely enyém, csak is enyém.
Meg nem alkuvó lélek az enyém, mely szeretne szeretni.
Büszke lélek, túlon túl büszke meg nem alkuvó lélek.
Önfejű, de nagyon szeretni tudó, mely várja mesterét, aki beköti e könyvet, hogy teljes legyen és időtlen időkig boldog.
Hogy nagylelkű és elégedett legyen... és boldog.
Egy szerelmes lélek... és boldog.
Eljön e szerető angyal biztosan tudom.
Eljön, csak várat. De én várom.
Hát jöjj, én tiéd vagyok...