Ezt a kis virágot, mit átnyújtok neked,
Belefoglalom testemet, lelkemet s örök szeretetemet.
Anyáknapja alkalmából adom ezt teneked,
Benne száz köszönet, mivelhogy én élek.
Legyél te, anyukám, a legboldogabb ma,
Tudjad, hogy gyermeked miattad van ma.
Te voltál az, aki megszült engemet,
Amit, még meg nem halok, el nem feledek.
Most, hogy felnőttem, és nem együtt vagyunk,
Estéként lelkünkben mindig találkozunk.
Szeretlek úgy téged, mint senki a világon,
Lehet nekem száz szerelmem és párom.
Senki nem közelít meg tégedet,
A tisztaságod és becsületed.
Bármerre járok is a világban,
Mindig hozzád jövök anyáknapjára.
Mert elfeledni soha nem lehet,
Hogy te anyukám, te szültél meg engemet.
Reszket a lelkem, s most add ide a kezedet,
Virággal együtt csókolom, teneked.
Ha tehetném, soha el nem engedném,
Legyél ma te anyukám a legboldogabb e földtekén!