Rózsa Sándor emlékére!
Hortobágynak a legmélyén,
Élt egy betyár, sereg legény!
Az volt nékik csak a dolguk
Mindig szép legyen a lovuk.
Fürdették azt fűbe, s tóba,
Majd mindegyiknek lett csikója.
Egyre csak több lett a legény
Kik Rózsa Sándort tisztelvén
Nekivágtak egy új útra,
Nem kell nekik az úri móka.
Vegyük el a gazduraktól,
Hogy legyen apánkból apostol.
Mert a haza becsületét,
Borba tárgyalja a vezérség!
Nem lesz nekünk jó így sorsunk,
Ha nem józanul gondolkodunk!
Át kellene adni a trónt
Legyen népünknek is, ami volt!
Ne fájjon a család feje,
Mit tegyen az asztalra le.
Becsüljétek a Sándor nevét!
Ki élt, halt a becsületért!
Élt egy betyár, sereg legény!
Az volt nékik csak a dolguk
Mindig szép legyen a lovuk.
Fürdették azt fűbe, s tóba,
Majd mindegyiknek lett csikója.
Egyre csak több lett a legény
Kik Rózsa Sándort tisztelvén
Nekivágtak egy új útra,
Nem kell nekik az úri móka.
Vegyük el a gazduraktól,
Hogy legyen apánkból apostol.
Mert a haza becsületét,
Borba tárgyalja a vezérség!
Nem lesz nekünk jó így sorsunk,
Ha nem józanul gondolkodunk!
Át kellene adni a trónt
Legyen népünknek is, ami volt!
Ne fájjon a család feje,
Mit tegyen az asztalra le.
Becsüljétek a Sándor nevét!
Ki élt, halt a becsületért!