Amikor egy kismadár kinyitja a szemét,
Látja a fészkéből, milyen kék az ég.
Én is talán megláttam a kék eget,
De madárhangot nem hallok már emberek!
Ezelőtt a kismadarak csicseregve szálltak,
S mindenütt találtak fészket, vagy házat!
A mai nap, ha felnézek a sötét égre,
A madarak csendben szállnak, mennek feledésbe!
Ideje már elővegyük a régi énünket,
Hogy madaraink megtalálják régi fészküket!
Mert ott, ahol a madár dalol,
Nincs zaj, bánat és por.
Védjétek a természetet,
Nem kell a sok stresszes gyerek,
Kik nem látják a nagy fától,
Pusztul a haza, a madártól!