Kínai versformában…

Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.

Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*

Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges ...

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz…
Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz.

Ülök a kis asztalnál a papírlap üres, de a toll tentás,
Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás…
Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás.

No, de csendben összeszedem ...

Hétköznapi pszichológia…

Az ember egész életében a vágyai várát építgeti,
És azért imádkozik, hogy össze ne dőljön!
Komolyan szilárdnak hiszi, és kedvtelve nézegeti.
De,
Utólag derül ki, hogy nem volt, ami dőljön.

Így bizony sokaknak egy marad, reggel-este sírni…

Vecsés, 2017. június 25. – Kustra Ferenc

Hófehér a táj,
Még hulló pelyhek fedik!
Szűzi takaró!
Fehér táncol, az ég, kék,
Hidegmosolyú szépség.
*
Hópehely hullik,
Röpte vajon, merre tart?
Vastag hó-szőnyeg.
Lágyselymű szőttes lebben,
Mint fény a táncparketten.
*
Pihék, táncolnak... annyiféleképpen
És csúszkálnak a jeges-síkos légben…
Nem semmi, hogy igyekeznek ...

Tanka csokorban írta a szerzőpáros

Gyenge napsugár.
Hó, tejfehér végtelen...
Fény, hó-felszínen.
Nem virágzik még írisz,
Jeges szél hópihét visz.
*
Fagyos az idő.
Hó, tejfehér végtelen...
Nagy hógolyózás.
Téli lég szemet mardos,
Jeges szél arcot csapdos.
*
Lábat sért a jég.
Hó, tejfehér végtelen...
Hideg ...

Szemlélő voltam – versben HIAQ –ban és TANQ –ban.

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között,
Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között?
Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- ...