Estére orom
Bíborból vált ezüstbe..
Lassan sötét lesz.
*

Látni, sziluett
Ormot, ég… élőtérben.
Ezüstöződés.
*

Csend, szinte fényes…
Hold megkezdi körútját.
Ezüstöt ken szét.
*

Erdő és mező,
Sötét-ezüst színjátszó…
Fekete égbolt.
*

Kis bárányfelhők,
Megszüntetik ezüstöt.
Úr; ...

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj,
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.

Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.

Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint ...

Emlékező meditálás versben és apevában…

Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.

Múlt
Fátyla
Takarja
Emlékeit.
Semmibe tűnnek.

Már
Lassul
Teste. Fogy ...

Múzsák csodálatos, Mennyekbe emelő varázslata,
az Istenek szépséges, elbűvölő ajándéka
ezeknek a fiatal művészeknek játéka.
Bennük sejlik fel a jövő biztató valósága!

Szinte árad szereplésükből a tiszta lélek elhivatottsága,
az emberek lelkében Őket hallgatva életre kel egy varázslat:
az igazi zene nem hivalkodó őszinte nyugtató ...

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

A poéta, mindig poéta…

Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe..
Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.

Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
És még új is van, így az álmom ellen még ...