Mind megfoghatjuk a sors fonalát,
mind kiihatjuk magunk poharát.
Mind vezethetjük az orrunk vérszag után,
hogy egy hulla felett állhassunk kukán.
Mind elhihetjük a sors utat épít,
és mind megérthetjük, az útra gátat állít.
Mind kikerüljük a sors barikádját,
de vannak kik a fonal végét maguk felé rántják.
Végülis mindegy merre vezessen,
csak az ember a vége előtt egy percre leülhessen.
Vannak bár bőven kik elfáradva ülnek,
és körülöttük a fonál mély mocsárba süllyed.
Mind megfogjuk végül a sors fonalát,
és mind kiisszuk végül magunk poharát.
Mind vezetjük az orrunk vérszag után,
és mind csak állunk hullánk felett bután.