Ha majd ismét kettéválnak
Medrükben a tengerek,
S az lesz az égre lángbetűkkel
Felírva: \'Bátor emberek!
Előre!\' Nincs mit veszíteni,
Múltunk már nincs, rég elkopott,
Vagy tán nem is volt, eltagadják,
Mai urak, hölgyek, a kis kokott.
Baromnak sértő, ha úgy nevezlek,
A trágya szó pedig fűszer.
Mit mondjak hát, mi kifejezi:
Nem jó hogy vagytok, nem kóser,
Tűnjetek innen, mert oly utálat
Kíséri minden léptetek,
Nem beszélve a hányingerről,
Melyet kivált a tettetek.
Hagyjatok békén, az arculcsapást
Számon kérik majd odaát,
E nemzet él és élni akar,
Gyerünk hát bátrak, élni-halni:
A tenger bezárul...rajta hát!