Csak akkor lesz itt jó világ,
Mikor meghallják az imánk,
Nem tudjuk mikor mit tegyünk,
Tanácstalanul egy birkanyáj lettünk.

Mert közöttünk már senki se tiszta,
Mindenki a felmenői mocskos vizét issza,
Kérleli az Istent, mindent vonjon vissza,
Mert ami itt folyik az már nem a Tisza.

A sorsnak élén amin táncolsz,
Azt úgy hívják penge,
Életerőd elhagy ez nem gyenge,
Énekszónktól minden zengne.

Láttam már a sikert hozó terveket,
Csak ahhoz át kéne ugrani a felleget,
De ilyen álmokat nem kergetek,
Mert ami jön az csakis a fergeteg.

Az útra sok sót vigyél zsebedbe,
Ha megvágnak jó lesz a vérző sebedre,
A sorok végén járó rímeimben írom,
Nem soká mert ez az én kínom.

A végzetünk az imákkal a sors kezére bízzuk,
Mindig csak azt a nehéz igát húzzuk,
Láthatod hogy mivé vált lassan ez a világ,
Hisz az országban roskadoznak kazalszám a hibák.