Ne nézz rám most kérlek!
Szememből a könnyek
Hullnak utánad még,
Ha elhunyt álmom keresnék!

Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.

S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi fájdalmat ad;
Miért lenne jó, hogyha lelkem sírva fakad?

Kegyelmet nem ismer még,
Lelkünk is forrón ég.
S ha egyszer végleg kihűl a tűz,
Hosszú reményt nekünk nem fűz.

Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rád.
Álmom már csak rólad szól lásd!
Fájdalmam enyhíteni nem lehet még!
Nincs már több olyan emlék.

Hisz nem rég múlt el a nap,
Mióta szememből könny fakad.
S fáj az a tudat, hogy nem hallhatom hangodat,
Nem láthatom mosolyod, nem érezhetem csókodat!

Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.

S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi fájdalmat ad;
Miért lenne jó, hogyha lelkem sírva fakad?

Mondd el kérlek, hogy érzel e még?
Hogy nincs más emlék, s hogy ennyi a vég.
Tudnom kell, hogy ennyi volt e?
Vagy csak egy jobb kezdet ér el.