Az éltben irányítanak a rémképek
De ezek csak hamis értékek
Csak alakítson benned egy pozitív énképet
Bár ha mindenki ellened fellépett

A lelked ami örök azt ne add el soha
Nem lepheti el a halálos moha
Ha ezt mégis szánalomból teszed egyszer
Az ördög vigye akár katona a fegyvert.

Az élet már minket annyiszor megvert
Mert csak azt mondják dolgozz és sanyarogj
Na meg éhezz és semmiért ne nyavalyogj
Míg a másik lázad te kavarogj

Eszem egy nagy óceán fölött lebeg
Addig testem a fájdalomtól remeg
Széthullt lassan az önértékelés
Ahogy a hajón a lelkemen is rés.

Mert ugye bárányból vad farkas
Úgy lesz a vándorból pillangó
A vad álmokból szelíd hintaló
A szerelem is hirtelen elillanó

Bánhatod még azt amit megtettél
Nem rakhatod vissza amit elvettél
Tolvaj leszel csak nem a tetteké
Hanem az árva , gyönge lelkeké

Vissza vágysz majd testedbe
De ezzel csak magad fested le
Törődj bele és fogd föl mit tettél
Akkor jössz rá valójában ki is lettél