Csodás szép ország ez, hisz ő nevelt fel minket.
Ebben a világban számunkra csak ő teremtett helyet.
Mégis sokan innen külföldre vágyódnak.
Lelkükben mégis ott heverésznek ölén Magyarországnak.

Jobb élet reményében külföldön vállal munkát,
Éltető szívében nem feledi óvó honját.
Nem érti mit tegyen és fogja kis batyuját,
Keresni indul ő a saját kis hazáját.

Mert itthon kirekesztett, más országban idegen,
Sajnos e szép táj hagyja őt ennyire hidegen.
Hová került a szép és virágzó magyar hon?
Hol Árpád népe élt és körötte több ezernyi hun.

Rengetegszer dúlták már fel ezt az országot,
Most is ezt teszik de kevesen látják ezt a kórságot.
Sok vak szemét felnyitni túl kevesek,
Mi isszuk a levét pedig egymást ölik fent a fejesek.

Ébredj hát ország! Lássatok hát ti vakok,
Induljanak hát fellendítő, változó korszakok.
Hová lett a hun? Már sírjában nyugszik,
Mert a vándor messze jár és hontalanságba törődik.

Mutasd hát te haldokló ország a jobbik feledet,
Hogy a vándorok ide hozzád visszatérjenek,
És varázsolják kékre a feletted szürkülő eget.
Tudd, hogy igaz életed csak a kékegű Magyarországon élheted!