A feledés homályába merülök
Az örök vadászmezőkre kerülök
Ott gyönyörű és szép az élet
Nem tudok elrontani semmit, de tényleg

Legjobb barátom ez a fegyver
Beszélek hozzá, és használom egyszer
Mert mindent elrontok tényleg
Ezek nem csak kósza tények

A szél a fáról letört még egy ágat
Az élet ettől meg nem állhat
Önkívületi állapotba kerülök
A földön némán elterülök

Itt a késem a legjobb társam
Várja már, hogy szívembe mártsam
Ezt az ígéretem én beváltsam
Csak előtte a síromat megássam

De hát sajnos ez az én formám
Állok a szikla legmagasabb ormán
Leugrok és mint egy vízcsepp loccsanok
Ezáltal egy új világba toppanok

Egy darabig minden nagyon szép és jó
Akkor jövök én a legmélyebb hang a dó
Arany fogat és egy királyi hintó
De rám már csak szépen mosolyog a bitó

Nem direkt csinálom ezeket a dolgokat
Inkább vágnák el a torkomat
Akkor mindenki mehetne dolga végezve
A srác, azaz én ott szépen elvérezne.