Az élet tintája
Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.
Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.
Kritikát mit minden nap kapok,
Így telnek nálam a szürke napok.
Sokan mondják ne is foglalkozz ezzel,
Ők az igazi barátok tele szeretettel.
Bennem az indulatok nagy csatát vívnak,
Ne tudd meg milyen ha Károlynak hívnak.
Elpattan egy húr azon a bús brácsán,
A zenész betegen viszi el a hátán.
Így hangolt el engem is az élet,
Lassan már hideg tél lett.
Meddig folyhat még az a tinta?
Még az udvaron is üresen áll a hinta.
Mert minden kipusztul e folyam nyomán,
Hidd el nem jó vágtatni a hírnév túrós lován.
Inkább átúsznám a szerelem végtelen tavát,
Egy nő szerelme mosná le rólam az élet gyötört tintát.
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.
Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.
Kritikát mit minden nap kapok,
Így telnek nálam a szürke napok.
Sokan mondják ne is foglalkozz ezzel,
Ők az igazi barátok tele szeretettel.
Bennem az indulatok nagy csatát vívnak,
Ne tudd meg milyen ha Károlynak hívnak.
Elpattan egy húr azon a bús brácsán,
A zenész betegen viszi el a hátán.
Így hangolt el engem is az élet,
Lassan már hideg tél lett.
Meddig folyhat még az a tinta?
Még az udvaron is üresen áll a hinta.
Mert minden kipusztul e folyam nyomán,
Hidd el nem jó vágtatni a hírnév túrós lován.
Inkább átúsznám a szerelem végtelen tavát,
Egy nő szerelme mosná le rólam az élet gyötört tintát.