Fájó emlék a múltba tekintek,
Ott látok több száz fájó sebet.
Egy jobb korért nyúló kezet!
Egy szebb jövőbe látó, félő szemet!

A kommunizmus szürke ködös alkonya,
Egy lázadás 1956 október 23.-a!
A jobb és elérhetőbb jövőért nagyapáink küzdöttek,
S mégis az ÁVH tisztek a tömegbe lőttek.

Dördülnek a fegyverek, összeesnek emberek!
De miért nyúlnak félve száz kezek?
Melyre egy nép tapos szánakozva örökre,
Hát ez lett a jobb jövő gyermekeik kezébe?

Hol még most is ugyanúgy lőnek a tömegbe!
Ugyanúgy taposnak keményen a kapaszkodó kezekre!
Nincs kommunizmus, elfeledte az elvtárs,
Helyette rengeteg lett itt a szektás!

Hát ezért e dicső fiatal halál?
Tüntetés közben a gumilövedék eltalál!
Ne tüntess, tűrj csendben Magyar!
Eddig is ezt tetted, mert a golyó íze oly fanyar!

Talán lesz jobb, higgy a szebb jövőben!
Ne halj meg a semmiért ott Pesten!
Mert a macskakő emlékszik a ködös hajnalra!
Az eleső emberekre, vérre, a géppisztolyzajra!

Tűrj. Bízz, éld az adós életed féltve,
Adózz azoknak kik 1956-ban haltak meg érte!
Mert ők érted, értünk rogytak térdre!
S mi kezeiket büszkén fogjuk, s nem tapossuk a földre.