Szemem becsuktam úgy kívántam
tegnap a szád, miből kitörtek
felém zaklatott szavaid. A testem
lüktetett és Én ölelni akartalak...
Le akartam simítani homlokodról
a fájó múltad, szádról a panaszokat.
A levegő fülledt volt körülöttem,
mégis fáztam és éreztem Benned hiányom.
Először ült le a csönd közénk és feszülten
vártunk. A pillanat is megtorpant és ekkor
Te kinyitottad lelked Nekem. Múltad emlékei
sorakoztak elém. A volt nagy Szerelmek,
fájdalmak, elengedések. Csöndben,félszegen
figyeltem...közben:
- szemem becsuktam úgy kívántam a szád -
Majd édes burkom köréd fontam és az
emlékeid megsimogattam. Mosolyogtál és
Én is mosolyogtam, hisz tudjuk, hogy a
múlt nem lehet akadálya Szerelmünknek!